Vérfarkasperek Európában: vádak, kínzás és ítéletek

1521-ben Franciaországban három férfit ítéltek máglyahalálra egy állítólagos farkastámadást követően. Michel Verdun, Philibert Montot és Pierre Bourgot közül ketten kínzás után vallották magukat vérfarkasnak – a Mental Floss történeti összefoglalója szerint pápai megbízású inkvizítorok hallgatták ki őket.

Az eset az egyik korai, hivatalosan dokumentált vérfarkasperként szerepel a cikkben. Ezekben az eljárásokban a farkassá változás hiedelme összekapcsolódott a boszorkányság és az ördöggel kötött szövetség vádjával. A történetek megértéséhez ezért fontos különbség, hogy valakit mivel vádoltak, mit vallott, és milyen körülmények között született a vallomása.

A sajnált mesealaktól a megvádolt emberig

A farkassá változó ember alakja jóval a perek előtt megjelent a történetekben. A Mental Floss az ókori mezopotámiai Gilgames-eposzig vezeti vissza az egyik példát: ebben egy korábbi szerető farkassá változtatásáról esik szó. Ez a motívum a hiedelem régi jelenlétét mutatja, nem egy valóban megtörtént átalakulást.

A középkori történetek vérfarkasai gyakran akaratuk ellenére változtak át, és inkább részvétet váltottak ki. A 15. században kibontakozó boszorkányperek idején azonban a farkasembertől való félelem is erősödött. Ugyanaz a képesség, amely egy mesében átokként jelent meg, a vádlók szemében üldözendő cselekedetté válhatott.

A forrás a korai vérfarkasperek helyszíneként a svájci Valais vidékét említi. Ott 1428-tól több száz embert égettek meg a boszorkányüldözések során, és a megvádoltak egy részének farkassá változást is tulajdonítottak. Ez a több százas adat a helyi boszorkányüldözésekre vonatkozik, nem kizárólag vérfarkasvád alapján kivégzett emberekre.

A kenőcs története és a vallomás súlya

Az 1521-es francia ügyben a két vallomást tevő férfi azt állította, hogy egy különleges kenőcs tette lehetővé az átváltozást. Arról is beszéltek, hogy megtagadták Istent, és az ördöghöz csatlakoztak. Mindhárom vádlottat kivégezték, noha az összefoglaló csak kettőjük beismeréséről számol be.

A kínzás itt a vallomások értelmezésének lényeges körülménye. A kikényszerített beismerés önmagában nem igazolja a benne leírt eseményeket. A farkassá változásról szóló állításokat ezért a per részeként kell olvasni, nem az átalakulás bizonyítékaként.

A kenőcs motívuma egy másik francia ügyben is felbukkant. A Dole-ban élő, szegény remetét, Gilles Garnier-t gyermekek megölésével és kannibalizmussal hozták összefüggésbe; az összefoglaló ezeket először róla terjedő híresztelésként ismerteti. Amikor munkások elfogták az erdőben, egyikük azt állította, hogy Garnier farkasra emlékeztetett.

Garnier a perében egy jelenésről beszélt, amely állítása szerint farkasszerű képességeket adó kenőcsöt adott neki. Négy gyermek megölését és kannibalizmust is bevallott, majd kivégezték. A róla szóló beszámolóban a híresztelés, a tanú állítása és a vádlott vallomása különböző típusú közlés; ezeket nem indokolt egyetlen, minden részletében igazolt történetté összevonni.

Livóniában sem minden ügy végződött ugyanúgy

A 17. századra Livóniában is megjelentek a vérfarkasperek. Egy Hans nevű, 18 éves fiatalembert 1651-ben vádoltak meg farkassá változással, az akkori szóhasználat szerinti likantrópiával. Azt vallotta, hogy egy feketébe öltözött férfi megharapta, akit ő a sátánnak hitt, és ettől vált farkassá; a forrás szerint pusztán a vallomása alapján halálra ítélték.

Más kimenetele volt Theiss of Kaltenbrun 1692-es ügyének. A népi gyógyítóként is ismert férfi nyíltan vérfarkasnak nevezte magát, de saját szerepét a közösség termésének visszaszerzésével is magyarázta. A fennmaradt kihallgatási jegyzőkönyvben azt állította, hogy a pokolba jár, ahol a boszorkányok és az ördög ellen küzd, hogy visszahozza az elvitt gabonát.

Theisst végül népi mágia gyakorlása miatt büntették meg: a lutheránus hatóságok megkorbácsoltatták és száműzték. Franciaországban Jacques Roulet szintén elkerülte a kivégzést. Nála elfogadták a korabeli érvelést, hogy értelmi állapota magyarázza a történteket, és intézetbe küldték; ebből mai orvosi diagnózist nem lehet megállapítani.

Mi magyarázhatja az önvádakat?

A Mental Floss több lehetséges magyarázatot sorol fel arra, miért állíthatták egyes emberek magukról, hogy vérfarkasok. Ezek között szerepel a kínzás, a pszichózis lehetősége, valamint hallucinációkat kiváltó növények és népi szerek használata. Az összefoglaló ezeket elméletként említi, nem a bemutatott személyek igazolt állapotaként.

A 17. század során szórványosan folytatódtak a vérfarkasperek, és a cikk által idézett történészi becslés szerint akár több száz embert is kivégezhettek ilyen vádak nyomán. A bemutatott ügyek egyik fontos különbsége mégis az ítélet alapja: az 1521-es francia perben kínzás előzte meg a beismeréseket, Hans ügyében pedig a forrás szerint önmagában a vallomás elegendő volt a halálos ítélethez.