Két furcsa bolygó a Tejútrendszerben: nagyok, mégis könnyűek

Mi ebben a legfurcsább?

Első látásra ezek a bolygók olyanok, mintha valaki összekeverte volna a kozmikus arányokat: Jupiter-méretűek, mégis rendkívül „lazák”, vagyis alig vannak összesűrűsödve. két ilyen úgynevezett szuperpuff bolygó kering egy Nap-szerű csillag körül, több mint 1000 fényévre a Földtől.

Az egész azért érdekes, mert a bolygókról hajlamosak vagyunk tömör, nehéz égitestekként gondolkodni. Ezeknél viszont pont az a meglepetés, hogy a méret és a tömeg furcsán nem illik össze: nagyok, de nagyon ritkák. Olyan ez, mintha egy óriási labdát kapnánk, amelynek a belseje mégis szinte levegős.

A háttér röviden

Értendő, inkább azt segít elképzelni, milyen alacsony lehet ezeknek a bolygóknak a sűrűsége. A vattacukorhoz hasonlóan itt is az a döbbenetes, hogy a teljes forma nagy, mégis nagyon kevés anyag jut egy-egy egységnyi térre. Ez a bolygófejlődés szempontjából különösen izgalmas, mert felveti a kérdést: hogyan maradhatnak meg ennyire „pufik” a csillaguk közelségében vagy a saját élettörténetük során?

Ilyen rendszereknél a kutatók általában azt próbálják megfejteni, hogy a bolygó mennyire kapott fűtést a központi csillagtól, van-e vastag gázburka, és milyen folyamatok tarthatják ilyen ritkává a szerkezetét. A most említett két bolygó azért fontos, mert nem egy ritka, egymagában álló különcségről beszélünk: már az is jelzésértékű, hogy több ilyen „pufi” óriás is akad a galaxisunkban.

Miért szeretik az ilyen felfedezéseket a csillagászok?

Azért, mert minden ilyen furcsa bolygó egy új darab a kirakósban. Ha egy égitest a Jupiterhez hasonlóan hatalmas, de mégis szinte „szivacsszerű”, az segíthet finomítani a bolygók kialakulásáról szóló modelleket. Nem biztos, hogy egyetlen válasz létezik arra, miért lesz egy bolygó ennyire könnyű, de pont ez a jó benne: a természet néha olyan változatokat dob elénk, amelyekkel újra kell írni a korábbi elképzeléseket.

Ebben a történetben az a legemlékezetesebb, hogy a csillagok körül nem csak szikár, kőzetes világok vagy sűrű gázóriások léteznek. Van egy átmeneti, különös kategória is, ahol a méret már óriási, de az anyag mégsem akar „összeállni” a megszokott módon. A Tejútrendszer így még mindig tartogat olyan bolygókat, amelyek elsőre inkább tréfának hangzanak, mint valós égitestnek – aztán kiderül, hogy nagyon is valóságosak.