Ultrakönnyű repülő vezeti a tarvarjakat Spanyolország felé
Tizenöt tarvarjú érkezett emberi vezetőkkel Észak-Spanyolországba, ahol egy európai visszatelepítési hálózat részeként próbálnak önfenntartó állományt kialakítani. A projekt sikere éppen attól függhet, hogy a kezdeti intenzív segítséget később át tudják-e adni a madarak saját viselkedésének.
Tizenöt tarvarjút vezettek ultrakönnyű repülőgépekkel egy észak-spanyolországi megállóhelyre. A különösnek ható módszer nem látványosságnak készül: a cél az, hogy a madarak megtanulják a vándorlási útvonalat, és idővel egy önfenntartó európai állomány részei legyenek.
A tarvarjú, tudományos nevén Geronticus eremita, mintegy 300 éve eltűnt Európából. A faj helyzete máshol is súlyos volt: a 20. század végére a marokkói vadon élő nagy állomány 9 000 egyedről 250-re csökkent. Fogságban történő szaporítással és visszatelepítésekkel indultak programok Ausztriában és a dél-spanyolországi Jerezben, majd a katalóniai Alt Empordà térségében is.
Az ügy ugyanakkor felvet egy józan természetvédelmi kérdést. Mikor segítünk egy fajt talpra állni, és mikortól válhat túl szorossá az emberi kíséret?
A madaraknak útvonalat kell tanulniuk
Alt Empordà földrajzi helyzete fontos a tervben: nagyjából félúton fekszik az ausztriai és a jerezi programok között, ezért megfelelő pihenő- és kapcsolódási pont lehet a vonuló madarak számára. A csoportot a Waldrapp nevű, húsz éve ilyen madarakkal dolgozó kezdeményezés segíti. A Waldrapp a tarvarjú egyik elnevezése is.
A „nevelőszülőként” emlegetett emberi vezetők ultrakönnyű repülőgéppel mutatják az irányt. Ez a módszer arra épül, hogy a fiatal madarak megtanulják, merre érdemes haladniuk. A helyi projekt vezetője, Bernat Garrigós szerint az ausztriai és jerezi tapasztalatoknak köszönhetően több korai hibát el tudtak kerülni, és eddig alacsonyabb volt az elhullási arány. Konkrét összehasonlító adatot azonban nem közölt.
Ez a beavatkozás első pillantásra szokatlan, de a visszatelepített állatoknál a környezet és a viselkedési minták megismerése nem mindig történik meg magától. Ha egy faj egy teljes térségből hosszú időre eltűnt, nincsenek ott idősebb, tapasztalt egyedek sem, amelyektől a fiatalok elleshetnék az útvonalat vagy a fészkelés gyakorlatát.
Az önállóság a program valódi mércéje
Az Alt Empordà-i csapat 2024-ben kezdett dolgozni, és 2025-re közel 60 madárból álló első generációs csapatról számolt be. A telephelyük egy átalakított egykori spanyol katonai istálló, Torre d’en Mornau. A madarak kezelésén két főállású és két részmunkaidős munkatárs, valamint húsz önkéntes dolgozik; az Aiguamolls Park védett tengerparti vizes élőhelyének munkatársaival is együttműködnek.
A munka nem ér véget azzal, hogy a madarak eljutnak Spanyolországba. A tarvarjak csak legalább három-négy éves korukban kezdenek szaporodni. A szakemberek ezért egy költőkolónia kialakulására várnak, amelyhez az istállóknál álló tornyokon fészkeket készítenek elő részben a madaraknak. Garrigós szerint egy-két éven belül, kedvező esetben megjelenhet az első költőpár.
A következő tíz év célja legalább 50 költőpár és körülbelül 300 szabadon élő tarvarjú Alt Empordà térségében. Az elképzelés szerint az ausztriai, jerezi és katalóniai kolóniák között maguk a madarak mozognának. Ez nemcsak nagyobb állományt jelentene: a különböző eredetű madarak párosodása genetikailag változatosabb, ellenállóbb populációt alapozhat meg.
A segítség ára és haszna
Az intenzív gondoskodásnak van árnyoldala. Garrigós beszámolója szerint a madarak nagyon bizalmasak az emberekkel, és nem igazán ismernek ragadozókat. Kíváncsian vizsgálják meg a környezetükbe kerülő tárgyakat, de ez a közvetlenség a vadonban sérülékenységet is jelenthet. Éppen ezért a programnak nem az a célja, hogy az állatok tartósan az emberekre támaszkodjanak, hanem hogy a kezdeti védelem csökkentse a költés és a túlélés kockázatait.
A másik oldalon viszont nehéz volna pusztán kivonulással helyrehozni azt, amit az élőhelyek rombolása és egy faj korábbi eltűnése okozott. A projekt környezeti változtatásokat is igyekszik elérni: az Endesa áramszolgáltató képviselőinek látogatása után a vállalat a beszámoló szerint olyan átalakításokba kezdett, amelyek láthatóbbá és a madarak számára kevésbé veszélyessé tehetik a vezetéktartó oszlopokat.
A tarvarjak repülőgépes kísérése tehát átmeneti mankónak tűnik, nem végállomásnak. Az a döntő kérdés, hogy egy visszatelepítési programban elfogadható-e a hosszú éveken át tartó emberi vezetés, ha ez teremtheti meg egy később önállóan élő állomány esélyét?
Ajánló
Tetszett a cikk? Ezt is olvasd el
Az Egyesült Királyság vizsgálja, vezessen-e be vámot a kínai autókra, hogy közelebb kerüljön az uniós szabályokhoz. A döntés a gyorsan növekvő BYD, Jaecoo és Leapmotor brit eladásait, valamint az európai gyártási terveket is érintheti.
A Google bemutatta a Gemini 4 Argont, de a modellt kezdetben csak kiválasztott, megbízhatónak tekintett kiberbiztonsági védők használhatják. A korlátozás azt jelzi, hogy a cég a szélesebb hozzáférés előtt a visszaélések és a hibás működés kockázatát vizsgálja.
Egy nagyszabású vizsgálat több mint 543 ezer olyan hozzáférési adatot talált nyilvános GitHub-tárolókban, amely júliusban még érvényes volt. A GitHub feltöltés előtti védelme sok hibát megfog, de a régebben kikerült kulcsokat nem kapcsolja le automatikusan.