3500 méteren is eltűnt a hó: így gyorsítja önmagát az alpesi gleccserek olvadása

Még 3500 méterrel a tengerszint fölött sem maradt hó a nyár végére több svájci mérési helyszínen. Ez azért feltűnő, mert ezeken a hidegebb, magasabb pontokon a gleccserek felszínét általában télen hullott hó borítja. A 2026-os nyár azonban olyan gyors olvadást hozott, hogy a Glacier Monitoring Switzerland becslése szerint a svájci gleccserek megmaradt jégtömegének 5,5%-a eltűnt egyetlen év alatt.

Az adat önmagában is súlyos, de a jelenség működése teszi igazán érthetővé, miért figyelnek rá a kutatók. A hó nem pusztán fehér takaró a hegyen: egyszerre védi a jeget a napsugárzástól, és a gleccser jövőbeli utánpótlása is lehet.

A fehér hó visszaveri, a sötét jég elnyeli a hőt

A svájci gleccserek eleve kevés hóval vágtak neki a nyárnak egy enyhe tél után. Ezután a májusi és júniusi korai, intenzív hőhullámok gyorsan elolvasztották azt a havat is, amely még a felszínen maradt.

Amikor előbukkan a csupasz gleccserjég, felgyorsulhat a folyamat. A friss hó világos, ezért a Nap energiájának jelentős részét visszaveri. A sötétebb jég ezzel szemben több energiát nyel el, felmelegszik, és gyorsabban olvad. Vagyis a kezdeti hóhiány nem egyszerűen kevesebb tartalékot jelentett: olyan felszínt hagyott maga után, amely a következő hőhullámokban még sérülékenyebb volt.

Ez a visszacsatolás a történet egyik legfontosabb részlete. Nem arról van szó, hogy a hőség egyetlen mozdulattal eltünteti a gleccsert, hanem arról, hogy a hó eltűnése megváltoztatja a felszín viselkedését. Mintha egy világos napernyőt sötét anyagra cserélnének a tűző napon.

Amikor a gleccser nem tudja visszapótolni magát

Dr. Matthias Huss, a Glacier Monitoring Switzerland vezetője szerint egyes magas pontokon négy méter jégveszteséget is mértek ott, ahol ilyenkor több méternyi téli hónak kellene fednie a felszínt. Az alpesi gleccserkutatók korábban már az évi 2%-os jégveszteséget is szélsőségesnek tekintették; ehhez képest az idei becslés 5,5%.

A hó a gleccser „tápláléka”: stabilabb viszonyok között egy része összetömörödik, és idővel jéggé válik. Ha viszont a nyár végéig sem marad meg belőle, nincs miből pótolni az alacsonyabban, melegebb környezetben elvesztett jeget. A gleccser tömege csökken, majd kisebbé válik.

Dr. Fabien Maussion, a Bristoli Egyetem gleccserkutatója úgy fogalmazott: leegyszerűsítve olyan, mintha kivennénk egy jégkockát a hűtőből, és néznénk, ahogy előttünk olvad el. A hasonlat nem írja le a gleccserek minden fizikai folyamatát – ezek felül gyarapodnak, lefelé áramlanak –, de érzékelteti, miért számít különösen sokat, ha a magasabban fekvő hómezők sem élik túl a nyarat.

A most lefolyó víz régi készletből érkezik

Július és szeptember között a svájci gleccserek becslések szerint 2,2 billió liter olvadékvizet adtak le. Ez a víz a forró, száraz időszakban átmenetileg enyhítheti a vízhiányt, segítheti az öntözést és a vízenergiát, sőt a folyami hajózást is. A Rajna egyes szakaszain ugyanakkor rekordalacsony vízállást mértek a nyáron, ami a hajózási útvonalakat is érintette és növelte a szállítás költségeit.

A látszólag bőséges olvadékvízben rejlik a másik meglepetés: nem újonnan képződő készlet, hanem korábban, akár évtizedekkel vagy évszázadokkal ezelőtt felhalmozódott jég távozik. Ami egy hőhullámban lefolyik, az a következő száraz időszakban már nem áll rendelkezésre.

Egyes svájci gleccserek, például a kelet-svájci Plattalva már eltűntek. A 3500 méteren hiányzó hó azonban azért marad különösen fontos részlet, mert egyetlen pillanatképben mutatja meg a folyamatot: ott sem képződik utánpótlás, ahol a gleccsernek a legnagyobb esélye lenne rá.