⌕ P
Egészség

A brit nők körében nőtt a gyakori düh érzése – de nem mindegy, hogyan adják ki

2026. 10. 12. 6 perc olvasás
Írta: NapiInfo szerkesztőség Szerkesztői ellenőrzés: zoli
Bejelentkezés után elmentheted.
A cikk illusztrációja: A brit nők körében nőtt a gyakori düh érzése – de nem mindegy, hogyan adják ki
A lényeg röviden

Egy 2024-es felmérésben a brit nők ötöde számolt be arról, hogy az előző nap jelentős részében dühös volt, szemben a 2020-as egytizedes aránnyal. A szakértői megszólalások szerint az érzés felismerése és a bántó viselkedés elkerülése egyszerre fontos.

A brit nők 20%-a mondta 2024-ben, hogy az előző nap nagy részében dühös volt; 2020-ban még 10% jelezte ugyanezt egy globális női egészségindex szerint. Ez nem azt méri, hogy ki mennyire viselkedett indulatosan, hanem azt, ki számolt be gyakran átélt dühről. A különbség mégis azt jelzi, hogy az érzésről többen, vagy erősebben beszélnek.

A változás hátterében több, egymástól nehezen elválasztható tényező állhat. A munkahelyi egyenlőtlenségek, a mindennapi szexizmus, a gondoskodási feladatok terhe, a zaklatás és a nők elleni erőszak veszélye is szóba került a BBC összeállításában. Ezek nem minden nő tapasztalatai, és egyetlen felmérésből nem lehet egyéni okokra következtetni, de segítenek megérteni, miért lett láthatóbb téma a női düh.

Mit mutatnak a felmérések, és mit nem?

Az idézett globális női egészségindex brit adata szerint négy év alatt megduplázódott azoknak az aránya, akik az előző nap jelentős részében dühöt éreztek. A Gallup egy másik elemzése szerint világszerte a férfiak és a nők is több dühről számolnak be, miközben az érzelmi nemi különbség érdemben nőtt.

Az ilyen önbevallásos adatok fontosak, de korlátozottak is. Nem döntik el, hogy valóban gyakoribb lett-e a düh, vagy inkább könnyebb lett kimondani. Azt sem bizonyítják, hogy egy adott munkahelyi, családi vagy társadalmi helyzet közvetlenül okozza az érzést. A számok inkább a megélt hangulatról adnak pillanatképet.

Chess Galea zenész arról beszélt, korábban inkább elnyomta a haragját, mert attól tartott, hogy hisztérikusnak vagy nehéz természetű munkatársnak bélyegzik. Később nyíltabban kezdett beszélni a zeneiparban tapasztalt nőgyűlöletről és az őt ért szexuális erőszakról. Az ő története személyes tapasztalat, nem általánosítható minden nő helyzetére, de megmutatja, hogy a düh kifejezésének társas ára is lehet.

A munkahelyen különösen eltérő lehet a megítélés

A munkahelyi düh megítéléséről kevés adat áll rendelkezésre. Egy 2020-as kutatás azonban arra jutott, hogy a dühüket kifejező nőket kevésbé tartották érdemesnek státuszra és befolyásra, míg férfi társaiknál nem ugyanez a minta jelent meg. Ez nem jelenti azt, hogy minden munkahely így működik, de figyelmeztet arra, hogy ugyanazt az érzelmi jelzést eltérően olvashatják attól függően, kitől érkezik.

Yann Dang életvezetési tanácsadó, aki férfiak uralta területeken dolgozó vezető nőkkel foglalkozik, úgy látja: az építő módon kifejezett elégedetlenség segíthet a határok kijelölésében. A forrásban olyan rövid, közvetlen mondatokat említ, mint a „nekem ez határozott nem”, a „nekem ez nem tetszik” vagy az „én is frusztrált vagyok”. Ezek nem kész receptek minden konfliktusra, inkább arra példák, hogy a támadás helyett az adott helyzet és saját álláspont megfogalmazása is lehetséges.

Különbség van ugyanis aközött, hogy valaki jelzi az elégedetlenségét, illetve aközött, hogy indulataival másokat fenyeget vagy bánt. A düh lehet jelzés: valami fontos határ sérült, igazságtalanság történt, vagy túl nagy teher rakódott valakire. A reakció módja azonban meghatározza, mi történik ezután egy beszélgetésben vagy a munkahelyen.

Az érzés elismerése nem azonos a bántó viselkedéssel

Dr. Tara Brach pszichológus szerint a harag alatt gyakran valami olyan ügy vagy kapcsolat van, amely fontos az érintettnek. Megfogalmazása szerint az érzés energiát adhat a védekezéshez, a határok meghúzásához vagy egy igazságtalanság szóvá tételéhez. Ugyanakkor akkor válhat egészségtelenné, ha teljesen elragadja az embert, vagy ha ártó cselekedetekhez vezet.

Brach a tudatos jelenlét egyik módszerét, a RAIN-t említi. Ennek négy lépése: az érzelem felismerése, megengedése, okainak megvizsgálása, majd megértő, gondoskodó viszony kialakítása önmagunkkal. A módszer nem helyettesít ellátást vagy szakembert, és nem garantálja, hogy egy nehéz helyzet megoldódik. Abban segíthet, hogy az ember az első erős reakció előtt megnevezze, mit érez és mi váltotta ki.

Jennifer Cox pszichoterapeuta női dühfeldolgozó csoportokat indított, miután klienseinél ismétlődő mintázatokat tapasztalt. Migrént, gyomorpanaszokat, mozgásszervi és immunrendszeri problémákat is említett, és felvetette, hogy egyes esetekben az elfojtott düh szerepet kaphat. Ez szakemberi megfigyelés és feltételezés, nem bizonyított általános orvosi összefüggés: ilyen tüneteknek sokféle oka lehet. Tartós vagy aggasztó panaszokkal ezért indokolt egészségügyi szakemberhez fordulni.

A popkultúra is más arcát mutatja a dühnek

A női harag ábrázolása a filmekben és a zenében is változóban van. A korábbi ismert alakok, például Alex Forrest a Végzetes vonzerőből vagy Carrie Stephen King történetéből, gyakran veszélyesnek és instabilnak jelentek meg. A BBC szerint újabb példákban a női düh érthetőbb, összetettebb, esetenként felszabadító érzésként is megjelenik, még ha a szereplők maguk szélsőségesek is: ilyen a Killing Eve Villanelle-je.

Lily Allen 2025-ös West End Girl című albuma, valamint Charli XCX, Olivia Rodrigo és Chappell Roan egyes dalai is erős, olykor erőszakos képekkel vagy kiáltásokkal dolgoznak. Ezek művészi ábrázolások, nem viselkedési minták. Jelentőségük inkább abban lehet, hogy többféle nyelvet adnak egy korábban könnyen elutasított érzelem megnevezéséhez.

Angliában és Walesben a nők és lányok elleni erőszak a nyilvántartott bűncselekmények csaknem 20%-át teszi ki, miközben sok eset bejelentetlen marad. Ez a háttér is magyarázhatja, miért kapcsolódik a düh sokaknál a biztonság, a méltóság és a határok kérdéséhez. A mérhető változás egyelőre az, hogy a brit nők közül többen számolnak be gyakori dühről; annak kezelése továbbra is attól függ, milyen helyzetben, milyen támogatással és milyen következményekkel kell szembenézniük.

Megosztás Facebookon Megosztás X-en Megosztás LinkedInen Megosztás emailben

Ajánló

Tetszett a cikk? Ezt is olvasd el