Az angol szociális ellátás teljesen ingyenes rendszere évtizedekre lehet

Egy teljesen állami finanszírozású, az NHS-hez hasonló angol szociális ellátási rendszer megvalósítása akár évtizedeket is igénybe vehet – erről Sir Andrew Dilnot közgazdász beszélt a BBC-nek. A kérdés azért különösen fontos, mert Angliában a gondozás ma nem ugyanúgy ingyenes az igénybevételkor, mint az egészségügyi ellátás: sok embernek jelentős saját költségekkel kell számolnia.

Andy Burnham miniszterelnök olyan országos rendszer lehetőségét vetette fel, amelyben „mindenki hozzájárul, mindenki fedezetet kap”. A részletek még nem ismertek, így az sem, pontosan milyen szolgáltatások tartoznának bele, és miből finanszíroznák azokat. A vita azonban egy nagyon konkrét problémáról szól: ki viseli az idős vagy fogyatékossággal élő emberek otthoni, illetve bentlakásos támogatásának költségeit.

Mit jelent itt a szociális ellátás?

Az angol rendszerben a felnőtt szociális ellátás olyan állami támogatásokat foglal magában, amelyek segíthetik az önállóbb életvitelt. Ide tartozhat például az otthoni segítségnyújtás. Ez eltér az NHS működésétől, amely az egészségügyi ellátást alapvetően térítésmentesen biztosítja a használat pillanatában.

Angliában és Észak-Írországban azok, akiknek vagyona – a lakóingatlant is beleértve – meghaladja a £23,250 összeget, jelenleg nem jogosultak önkormányzati segítségre gondozási költségeikhez. Ez nem azt jelenti, hogy minden érintett ugyanakkora számlát kap, hiszen a szükségletek és a körülmények eltérnek. A küszöb mégis jól mutatja, miért válhat egy hosszabb gondozási időszak pénzügyileg is meghatározó kérdéssé.

A bentlakásos ellátás a legnehezebb rész

Sir Andrew Dilnot szerint Burnham NHS-modellről szóló kijelentése arra utalhat, hogy a miniszterelnök a bentlakásos ellátás költségeit is teljesen ingyenessé tenné az érintetteknek. Ez lényegesen szélesebb vállalás lenne annál, mint amikor az állam csak bizonyos személyes gondozási feladatokhoz ad támogatást.

Skóciában minden olyan felnőtt számára elérhető állami finanszírozású személyes ellátás, akinek az állapotfelmérés alapján például étkezéshez vagy tisztálkodáshoz segítségre van szüksége. A szállás, az étkezés és a mindennapi megélhetés költségei azonban ebben a rendszerben sem tartoznak automatikusan a támogatásba: ezeknél vagyonvizsgálatot alkalmaznak.

Dilnot szerint egy skót típusú modell ezért továbbra is jelentős kiadást hagyhatna a bentlakásos gondozásban élőkön. Burnham nyilatkozatai alapján viszont éppen ezt a terhet szeretné elkerülni. Hogy a gyakorlatban hol húznák meg a finanszírozás határát, arra egyelőre nincs nyilvános, részletes terv.

Évi tízmilliárd fontokba kerülhet

A Health Foundation becslése szerint egy olyan univerzális angliai rendszer, amelyben az állam minden szociális támogatást finanszíroz, évente körülbelül £18.5bn kiadást jelenthet. Burnham vasárnap azt mondta, szerinte a költség ennél alacsonyabb lehet, de azt még nem fejtette ki, milyen forrásból fedezné a programot.

Dilnot ennél is magasabb összegre számít: úgy véli, az NHS-hez hasonló, minden ellátást állami pénzből fedező rendszer költsége jóval meghaladhatja a £18bn-t. Egy skót jellegű megoldás szerinte ennek körülbelül a felébe kerülhetne. Ezek becslések, nem elfogadott költségvetési tételek, ezért a végső összeg erősen függne attól, kik és milyen ellátások után lennének jogosultak támogatásra.

A finanszírozásról még nincs döntés

A lehetséges fedezet körül máris több elképzelés került szóba. Darren Jones munkáspárti képviselő és korábbi miniszter felvetette, hogy a kormánynak más lehetőségek mellett a nyugdíjak úgynevezett hármas zárának megszüntetését is mérlegelnie kellene.

A hármas zár azt garantálja, hogy az állami nyugdíj minden évben a három adat közül a legnagyobb mértékben emelkedjen: az átlagkeresetek növekedésével, az inflációval vagy 2.5%-kal. Ez a vállalás a Munkáspárt választási ígéretei között is szerepel. Helen Miller, az Institute for Fiscal Studies igazgatója ugyanakkor arról beszélt, hogy önmagában a hármas zár elhagyása valószínűleg nem teremtene elég pénzt a szociális ellátás reformjára; adóemelésre is szükség lehetne.

Burnham nem zárta ki az adóemelést, de egyelőre nem mutatott be konkrét finanszírozási modellt. A 2024-es munkáspárti választási program vállalása szerint nem emelnék a nemzeti biztosítási járulékot, a jövedelemadót és az áfát. A miniszterelnök ezért azt jelezte, hogy a részletes javaslatokat a következő választás előtt a szavazók elé vinné, a rendszer bevezetése pedig nem előzné meg a voksolást.

Régi vita, ismét elhalasztott döntések

A következő brit parlamenti választást legkésőbb 2029 augusztusáig kell megtartani, bár Burnham korábban is kiírhatja. Dilnot arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a tervek csak a 2029-es választási programban szerepelnek majd, akkor harminc év telik el azóta, hogy Tony Blair királyi bizottságot indított a szociális ellátás ügyében. Saját, reformjavaslatokat kidolgozó bizottságának jelentése pedig több mint 15 éve készült el.

Dilnot korábban egy életre szóló, £35,000-os költségplafont javasolt arra, mennyit kelljen az embereknek saját gondozásukra fordítaniuk. Az ajánlást David Cameron konzervatív–liberális demokrata koalíciós kormánya elfogadta, a bevezetést azonban 2020-ig halasztották a közpénzügyi nyomásra hivatkozva, később pedig a tervet elvetették.

Más reformkísérletek is elakadtak. Theresa May kormánya visszavonta azt a tervet, amely alapján az otthoni ellátás teljes költségét azok fizették volna, akiknek vagyona eléri a £100,000 összeget; az ellenzők ezt „demenciaadónak” nevezték. Burnham korábbi, országos gondozási szolgálatról szóló terve pedig az elhunytak hagyatékából fizetendő kötelező hozzájárulással számolt, de a 2010-es választási vereség után nem valósult meg.

A mostani vita tehát még nem új rendszer bevezetéséről, hanem egy lehetséges modell céljáról, áráról és finanszírozásáról szól. Burnham ígérete szerint konferenciabeszédében további részleteket ismertethet; ezek mutathatják meg, hogy az általános fedezet gondolata milyen konkrét jogosultságokkal és költségvetési vállalásokkal járna.