Egy fedélszerű tojás buktatta le az ausztrál botsáskákat

Egy különös tojásszerkezet is szerepet kapott abban a történetben, amely átírta néhány nagy termetű ausztrál botsáska besorolását. A Sydney-i Egyetem kutatói az Anchiale nemzetség ausztrál képviselőit vizsgálták újra, és arra jutottak, hogy az addig két fajnak tekintett állatok valójában öt különálló fajt alkotnak.

A felfedezés azért érdekes, mert ezek nem ismeretlen, eldugott élőlények voltak. Az érintett botsáskákról több mint ezer lakossági megfigyelés került fel az iNaturalistre és az Atlas of Living Australiára, a tudomány pedig évtizedek óta foglalkozik velük. Mégis akadt köztük olyan faj, amelyet hosszú időn át rossz néven tartottak számon.

A „két faj” mögött öt külön történet volt

A kutatócsoport nem egyetlen jel alapján döntött. DNS-vizsgálatokat vetettek össze múzeumi példányokkal, terepi felmérésekkel, közösségi megfigyelésekkel és fogságban nevelt állatok tanulmányozásával. Ez a többféle bizonyíték együtt mutatta meg, hogy a hasonló külsejű botsáskák között korábban elnézett határok húzódnak.

A rendszertan, vagyis az élőlények tudományos elkülönítése és elnevezése, ilyenkor valóban nyomozásra emlékeztet: nem elég, hogy két állat első pillantásra hasonlít egymásra. A testalkat, az ivarszervek, a tojások jellemzői, az elterjedés és az örökítőanyag is adhat olyan jelet, amely külön fajra utal.

Az egyik régről ismert, nagy botsáskáról így derült ki, hogy évtizedeken át tévesen azonosították. A vizsgálat nyomán önálló fajként ismerik el Anchiale robusta néven. Emellett két új fajt is leírtak. Az Anchiale fajok Észak-Új-Dél-Walestől Queensland tengerparti térségein át Ausztrália trópusi északi részéig fordulnak elő.

Az új faj tojásán egy szokatlan „fedél” látható

A két újonnan leírt faj egyike az Anchiale mabiensis, amelyet Queenslandben, az Atherton-fennsíkon található, kritikusan veszélyeztetett Mabi-esőerdőben találtak. A faj tojása különösen figyelemre méltó: a kutatók egy fedélhez hasonló szerkezeti képletet írtak le rajta.

A forrás szerint ilyen képletet korábban sem botsáskánál, sem annak legközelebbi rokonainál nem dokumentáltak. Ez önmagában nem mondja meg, pontosan milyen szerepe van a tojás életében; a kutatás a szerkezet újdonságát állapította meg. A részlet mégis jól mutatja, miért lehetnek döntőek az elsőre alig látható különbségek egy faj elkülönítésében.

A botsáskák kiváló rejtőzködése közismert: testük ágra, levélre vagy kéregdarabra emlékeztethet. A mostani esetben azonban nemcsak a terepen volt nehéz „észrevenni” a fajokat. Tudományos értelemben is összeolvadtak egymással, mert korábbi besorolásuk túl tág kategóriába terelte őket.

A pontos név a fák védelménél is számíthat

A felülvizsgálatnak gyakorlati jelentősége is lehet. Az egyik, időnként igen nagy egyedszámban megjelenő és fákat lombtalanító botsáskaként ismert csoportnál kiderült, hogy nem egyetlen fajról van szó. Ha a kutatók és a területkezelők meg tudják különböztetni ezeket a fajokat, pontosabban vizsgálhatják majd az erdőgazdálkodásra és a mezőgazdaságra gyakorolt lehetséges hatásaikat.

Van még egy nyitott szál: Cape York térségéből egy további, valószínűleg eddig le nem írt Anchiale faj nyoma is előkerült. A kutatók azonban ehhez további példányokat kérnek, mielőtt végleges következtetést vonnának le.

Az eredményeket az Austral Entomology közölte. A fedélszerű tojás azért marad emlékezetes részlet, mert egyetlen apró formai eltérés mögött egy jóval nagyobb felismerés áll: a gyakran megfigyelt ausztrál botsáskák között is maradhatnak olyan fajok, amelyeket a tudomány még nem választott külön egymástól.