Három évre fékezné a magánbérleti díjak emelését a brit Zöld Párt

Hároméves „vészféket” vezetne be a magánbérleti díjak emelésére a brit Zöld Párt. Zack Polanski pártvezető a brightoni pártkonferencián azt javasolta, hogy egy bérbeadó egy évben legfeljebb az infláció, a bérek növekedése vagy 2% közül a legalacsonyabb értékkel emelhesse a lakbért.

A bejelentés a magánbérleményben élőknek lehet fontos, különösen azoknak a fiatal felnőtteknek és családoknak, akiknek a jövedelme nem tart lépést a lakhatási költségekkel. A javaslat azonban jelenleg nem elfogadott intézkedés: Polanski a kormányt szólította fel a változtatásra, ezért nem változtatja meg automatikusan a brit bérleti szerződések feltételeit.

Hogyan működne a javasolt korlát?

A terv három mutató közül mindig a legalacsonyabbat venné alapul. A CPI, vagyis a fogyasztói árindex az infláció egyik széles körben használt mérőszáma: azt jelzi, átlagosan mennyivel változnak a fogyasztói árak. Ezt hasonlítanák össze a bérnövekedéssel és a rögzített 2%-os plafonnal.

Ha például az infláció 3%, a bérek pedig 4%-kal nőnek, a lakbér emelése legfeljebb 2% lehetne. Ha az infláció 1%, a bérnövekedés pedig 5%, akkor az 1% lenne a felső határ. A konstrukció célja az, hogy a lakbérek növekedése ne előzhesse meg jelentősen a megélhetési helyzetet meghatározó mutatókat.

Polanski ezt a brit állami nyugdíj „triple lock”, azaz három elemből választó garanciájához hasonlította. A hasonlat a kiválasztási elvre vonatkozik, de a most felvetett rendszer ellenkező logikát alkalmazna: a nyugdíjaknál a három érték közül a legmagasabb, a lakbéreknél a legalacsonyabb határozná meg a változást.

Mit ígér a Zöld Párt?

A pártvezető szerint az átmeneti korlátnak időt kellene adnia arra, hogy a bérek felzárkózzanak azokhoz a bérleti díjakhoz, amelyek szerinte túl gyorsan emelkedtek. Beszédében azt is mondta, hogy nem lenne helye hirtelen díjugrásoknak, illetve olyan kilakoltatásoknak, amelyeket a bérleti díj emelésével indokolnak.

Hosszabb távon országos „Fair Rents Guarantee”, vagyis méltányos lakbéreket célzó garanciát vezetnének be. Polanski ezt olyan rendszerként írta le, amely tartósan megfizethetőbbé tenné a bérlakásokat. A beszédben ugyanakkor nem szerepeltek részletek arról, pontosan milyen jogi eszközökkel kezelnék a bérbeadók költségeit, a meglévő szerződéseket vagy az újonnan kiadott lakások díjait.

Kiket helyezett a beszéd középpontjába?

Polanski a Holborn and St Pancras időközi választásának jelöltjeként arról beszélt, hogy a körzetben végzett kampánya során sok olyan családdal találkozott, ahol felnőtt gyerekek még a szülőkkel élnek. Példaként olyan 19 éveseket említett, akik nem tudják megfizetni az egyetemi lakhatást, ezért ingáznak, illetve 25 éveseket, akik saját szobát sem tudnak bérelni.

Ezek a beszédben felhozott élethelyzetek a párt politikai érvelését szolgálják, nem országos felmérés eredményei. A javaslat mögötti konkrét hatásvizsgálatról, a várható költségekről vagy a magánbérleti piac kínálatára gyakorolt lehetséges következményekről a rendelkezésre álló tudósítás nem közölt adatokat.

A döntő kérdés: lesz-e belőle szabály?

A Zöld Párt vezetője a tervet a kormány számára megfogalmazott követelésként jelentette be, és azt állította, hogy pártja kínál valódi megoldást a megfizethető lakhatásra. Ez politikai állítás, amelyről a végső döntést nem a konferencia, hanem egy esetleges jogalkotási folyamat hozhatná meg.

A bérlők számára egy ilyen szabály kiszámíthatóbb éves emeléseket jelenthetne, a bérbeadók és a lakáspiac szempontjából viszont a részletszabályok lennének meghatározók. Jelenleg annyi biztos, hogy Polanski három évre szóló korlátot sürget; a javaslat elfogadásáról, időzítéséről vagy végrehajtásáról nem született bejelentés.