Harry a kanadai költözése utáni kéthetes mélypontról beszélt

Harry sussexi herceg szerint a 2019-es, ideiglenes kanadai költözése után két-három nappal olyan hirtelen kimerülést tapasztalt, amelyet „adrenalin-zuhanásnak” nevezett. Elmondása szerint ezt követően körülbelül két hétre depresszióba csúszott, és a mindennapi otthoni teendőket sem tudta ellátni úgy, ahogyan korábban.

A herceg minderről egy fizetős, online gyászfeldolgozási kurzus videójában beszélt, Mary-Frances O’Connor idegtudóssal, az Arizonai Egyetem professzorával. Saját élményét írta le, nem orvosi kivizsgálás vagy nyilvánosságra hozott diagnózis eredményét: ezért az elhangzottakból nem lehet következtetni arra, milyen egészségi állapota volt, illetve van.

A feszültség megszűnése után érkezett a mélypont

Harry szerint azért utazott feleségével, Meghannal 2019-ben Vancouver-szigetére, hogy távolabb kerüljön a számára megterhelő brit környezettől, és „kapjon egy kis teret”. Úgy érezte, hogy korábban a szervezete folyamatosan stressz alatt, magas készenléti állapotban működött.

Amikor ez a helyzet hirtelen megváltozott, azt mondta, mintha az addig megszokott adrenalin nélkül nem tudott volna rendesen működni. Az adrenalin a szervezet stresszválaszában szerepet játszó hormon; veszély vagy nagy feszültség idején többek között éberebbé, gyorsabb reagálásúvá tehet. A herceg visszaemlékezése szerint a nyugalom nem azonnali megkönnyebbülést hozott, hanem egy addig ismeretlen, erős visszaesést.

Ez a történet nem bizonyítja, hogy a stressz csökkenése szükségszerűen hasonló tüneteket okoz. Azt viszont megmutatja, hogy egy tartósan megterhelő időszak után a kimerültség, a nehéz érzések vagy a feldolgozatlan veszteség akkor is felszínre kerülhet, amikor kívülről már rendeződni látszanak a körülmények.

A gyászhoz kapcsolódó bűntudatról is beszélt

A videóban Harry édesanyja, Diana walesi hercegné halálának hosszú távú hatásáról is beszélt. Diana halálakor 12 éves volt, és elmondása szerint éveken át nehezen tudta feldolgozni a veszteséget. Úgy fogalmazott: sokáig érzelmileg zsibbadt volt, részben azért, mert hűtlenségnek és bűntudatot keltőnek élte meg azt a gondolatot, hogy édesanyja nélkül is lehet boldog vagy felszabadult.

Felidézte, hogy a húszas éveiben kétszer is katonai szolgálatot teljesített Afganisztánban, és akkor azt hitte, a nehéz érzései elől el tud menekülni. A beszélgetésben azt mondta, ez nem így történt. Beszámolója szerint Diana temetésén sírt, utána azonban majdnem két évtizeden át nem.

A herceg arról is beszélt, hogy egy terapeuta javaslatára édesanyja parfümjének illatát használta fel emlékei megnyitásához. Saját szavai szerint ez az élmény segített neki másként gondolni arra, mit kívánhatott volna tőle az édesanyja: azt, hogy boldog legyen. Ez egy személyes terápiás élmény, nem általános módszer vagy mindenki számára követhető tanács.

Mit mondott az idegtudós a veszteségről?

Mary-Frances O’Connor a kurzusban úgy magyarázta a gyászt, hogy az agy nem egyszerűen végleges eltűnésként érzékeli a szeretett ember hiányát, hanem elveszett személyként „keresi” őt. Emiatt előfordulhat, hogy valaki továbbra is arra számít: a másik belép az ajtón, felhívja, vagy a megszokott helyén lesz.

Ez a magyarázat a gyász egyik lehetséges idegrendszeri oldalát írja le, és segíthet érthetőbbé tenni, miért nem egyenes vonalú folyamat a veszteséghez való alkalmazkodás. Nem jelenti azt, hogy minden gyászoló ugyanazt éli át, vagy hogy az elhúzódó, intenzív nehézségeknek ne lehetne szükségük szakmai figyelemre.

A családtól való távollétre is szabályt állított

Harry a beszélgetésben azt is elárulta, hogy ma már igyekszik legfeljebb tíz napot távol tölteni a családjától. Ez a saját életére kialakított határ, amely nem kapcsolódik közvetlenül orvosi ajánláshoz, de jelzi, hogy a korábbi tapasztalatai nyomán a közeli kapcsolatokra is tudatosabban figyel.

Harry és Meghan később az Egyesült Államokba költöztek, majd hat ott töltött év után a közelmúltban gyermekeikkel visszatértek az Egyesült Királyságba. A herceg mostani megszólalásának középpontjában azonban nem a költözések politikai vagy családi következményei álltak, hanem az, hogyan élte meg a stressz elmúlását és az édesanyja elvesztéséhez kötődő, sokáig elfojtott érzéseket.

Ha valakinél a lehangoltság, a működési nehézség vagy a gyászhoz kapcsolódó erős érzések tartósak, esetleg a mindennapi életet is akadályozzák, érdemes egészségügyi vagy mentálhigiénés szakemberhez fordulni. A segítségkérés nem teszi egyszerűvé a veszteséget, de biztonságos keretet adhat annak feldolgozásához.