Közös nyilatkozatban álltak ki szakmájuk elismeréséért a pásztorok

Közös, 27 pontos nyilatkozatot tett közzé a Magyar Pásztorok Hálózata és a Nők a Pásztorságban csoport a Néprajzi Múzeum Pásztornapján – számolt be a Dívány. A dokumentum a szakma elismertségét hangsúlyozza, és foglalkozik a legelőgazdálkodási döntésekben való részvétellel, a szakmai oktatás lehetőségeivel, valamint a bürokratikus nehézségekkel.

A szervezetek szerint az extenzív, nagyobb területeken folytatott legeltető állattartás hozzájárulhat a változó környezet épségének fenntartásához és regenerálódásához. Ezt a szerepet a pásztorok munkájának összetettségével kapcsolják össze: az állatok ellátása mellett talajhasználati tudásra is szükségük van, és követik, illetve a legeltetéssel segítik a legelő növényeinek életciklusát.

Ebből érthető, miért tartozik egy nyilatkozatba az oktatás és a legelőkről szóló döntéshozatal. A szakmai tudás átadása a munka folytonosságát szolgálja, a részvétel pedig lehetőséget adhat arra, hogy a területeket használó pásztorok tapasztalata is megjelenjen a gazdálkodási döntésekben.

A Dívány a BioTraCes projekt magyarországi esettanulmányára hivatkozva azt írja: a mintegy egymillió hektárnyi, legeltetésre alkalmas hazai gyepterület körülbelül felének épen maradásához szükséges a legeltetés. Ez a becslés a gyepek fenntartásáról szól, nem bizonyítja, hogy a pásztorkodás kivédi az aszályt, vagy ugyanekkora területet tesz élhetővé.

Czéher György, a pásztorok munkáját dokumentáló és támogató Eleven Örökség Munkacsoport ügyvivője a rendezvényen arra hívta fel a figyelmet: amíg nem ismerjük pontosan a pásztorok tevékenységét, hiányuk következményeit sem tudjuk felmérni.