Québecben pénz jut a karibuokra, de az élőhelyük sorsa továbbra is nyitott

A québeci Val d’Or erdei karibuállományának utolsó hat egyedét 2020-ban védett kifutóba helyezték. Hat évvel később, 2026 nyarára az állomány mindössze egy állattal nőtt. Ez a szám jól mutatja, miért nem tekintik sokan végleges megoldásnak az elkerítést, noha a kanadai szövetségi kormány most öt évre 25 millió kanadai dollárt különített el a tartomány karibuinak támogatására.

Az összeghez további 15 millió kanadai dollár társulhat azoknak az őslakos közösségeknek, amelyeknek a területén a csordák élnek. A friss szövetségi–québeci megállapodás reményt adott arra, hogy végre elkészülhet egy védelmi stratégia. A legfontosabb kérdés azonban nem csupán az, hogyan őrizzék a még meglevő állatokat, hanem az is, lesz-e hová biztonságosan visszaengedni őket.

Három kritikus csordára összpontosítanak

Québecben 13 erdei karibuállomány él, összesen nagyjából 6800–8900 állattal. A tartomány Kanada erdei karibuállományának mintegy 15 százalékát adja, ám a létszám egy évtized alatt körülbelül a felére esett vissza. Martin-Hugues St-Laurent, a Rimouski-i Québeci Egyetem állatökológusa szerint a 13 csordából 12-t a következő húsz évben a kihalás veszélye fenyegetheti.

A mostani finanszírozási megállapodás három, különösen veszélyeztetett csordára koncentrál: a Val d’Or-i, a Charlevoix-i és a Gaspésie-i állományra. Charlevoix-ban 2022-ben kezdték el az állatok elkerítését, ott jelenleg 48 karibu él. Gaspésie-ben 2023 óta működik hasonló program, a csorda 20 egyedből áll.

Az utóbbi csoportnál óvatos visszatelepítést is terveznek: 2026-ban hét állatot engedtek ki, hogy csatlakozzanak a vadon maradt kis létszámú állományhoz. Ez volt az első ilyen kibocsátás azóta, hogy az állatokat elkerítették. Az eredmény hosszabb távú megítéléséhez azonban még korai lenne biztos következtetést levonni.

A háttér röviden

A programokban főként vemhes nőstény karibuokat fognak be, és kerített, védett területen tartják őket az ellés és a borjúnevelés időszakában. A cél egyszerű: az anyák és borjaik nagyobb eséllyel maradjanak életben, mint a veszélyeztetett vadonban. Egy nőstény általában évente egy borjút hoz világra, és a borjak kevesebb mint fele éli meg az első születésnapját.

A módszer rövid távon fékezheti a létszámcsökkenést. Justina Ray, a Wildlife Conservation Society Canada elnöke és vezető kutatója szerint van bizonyíték arra, hogy az elkerítés segíthet az állomány fenntartásában. Ugyanakkor nem oldja meg a fogyás alapvető okát: az élőhely romlását.

St-Laurent arra figyelmeztetett, hogy ha a vadonban nem teremtik meg a túlélés feltételeit, a kezdetben átmenetinek szánt megoldás könnyen tartós fogsággá válhat. Alain Branchaud, a Canadian Parks and Wilderness Society québeci szervezetének vezetője vegyesnek nevezte az eddigi tapasztalatokat: Charlevoix-ban az állomány viszonylag jól alakul, Val d’Or-ban viszont alig történt előrelépés, Gaspésie-ben pedig két nőstény elpusztult a program során.

Az erdő állapota dönti el, mi történik a szabadon engedett állatokkal

Daniel Fortin, a Laval Egyetem biológusa szerint az erdei karibu számára nagyjából 65 százalékban zavartalan erdőre lenne szükség ahhoz, hogy jól boldoguljon. Québec legtöbb karibuállománya ezzel szemben olyan területen él, ahol a háborítatlan erdő aránya 40 százalék alatt marad.

A fakitermelés és a bányászat több karibuélőhelyen is jelen van. A tartomány erdeit több mint 500 ezer kilométernyi földút szabdalja fel, jórészt a fakitermelési területek elérése miatt. Ezek az utak nemcsak átalakítják az erdőborítást, hanem a farkasoknak is könnyebb hozzáférést adnak a karibuállományokhoz. Az átalakult környezetben a jávorszarvasok is megjelenhetnek nagyobb számban, ami további farkasokat vonzhat a térségbe.

Fortin szerint a kifutóból kiengedett állatok számára gondot jelenthet, hogy a korábban ismert élőhelyük addigra jelentősen megváltozott. Valamennyire alkalmazkodhatnak új területekhez, de a szakértő szerint így nagyobb eséllyel pusztulnak el. Ha pedig a leromlott élőhelyen maradnak, ugyancsak veszélyben vannak. Ezért az elkerítést inkább végső eszköznek, az élőhely helyreállítását pedig a tartós védelem feltételének tartja.

A pénz mellé még hiányzik a részletes stratégia

A kanadai erdei karibu 2003 óta szerepel a veszélyeztetett fajokról szóló szövetségi törvényben. A kutatók és természetvédők szerint az állományokat régóta figyelik, de a megfigyelésekből nem született elegendő erdőhelyreállítási intézkedés.

Branchaud szerint Québecnek továbbra sincs átfogó karibu-stratégiája, noha annak elkészítését már egy évtizede bejelentették. Állítása szerint a tartomány környezetvédelmi minisztériuma 2024-ben készített javaslatot, de azt a természeti erőforrásokért és erdőkért felelős minisztérium elutasította. Ugyanabban az évben részleges stratégia közzétételét is ígérték, ez a beszámoló idején még nem történt meg. A környezetvédelmi minisztérium nem adott interjút az ügyben.

A Charlevoix-i csorda területén élő Wendat őslakos nemzet közleményben hangsúlyozta, hogy a karibu védelme kiemelt ügy számukra, más fajok megőrzésével együtt. A brit-kolumbiai példa azt mutatja, hogy az elkerítés egy szélesebb program részeként működhet: ott az őslakos közösségek bevonása, a ragadozók kezelése és az élőhelyvédelem is szerepet kapott. Québecben a most bejelentett forrás adhat mozgásteret, de a karibu jövőjét végül az döntheti el, hogy sikerül-e összefüggő, biztonságos erdőterületeket megőrizni számára.