Új szót vesz fel a holland szótár a szeméremajkakra

A vezető holland értelmező szótár, a Dikke van Dale a hagyományos schaamlippen mellett felveszi online kiadásába a vulvalippen szót is a szeméremajkak megnevezésére. A két kifejezés közti különbség nem anatómiai: az előbbi szó szerinti jelentésében a „szégyen” elem is megjelenik, míg az újabb forma a vulvára, vagyis a női külső nemi szervek összefoglaló anatómiai megnevezésére utal.

A változás egy szótárbejegyzésnek tűnhet, mégis olyan kérdést érint, amely egészségügyi vizsgálatoknál, felvilágosításkor és a testtel kapcsolatos hétköznapi beszélgetésekben is előkerülhet: milyen szavak segítik a pontos, ítélkezéstől mentes kommunikációt? A kezdeményezők szerint a megnevezés nem old meg önmagában minden szégyenérzetet vagy félreértést, de alakíthatja azt a keretet, amelyben ezekről a témákról beszélünk.

A szóhasználat körüli vita

A Schaamteloos kampány egyik alapítója, Shari Klein a BBC-nek arról beszélt, hogy szerinte fontos a semlegesebb, anatómiailag pontos elnevezés. A kampány kifejezetten azokat a holland szavakat veszi célba, amelyekben szerepel a schaam, vagyis „szégyen” elem.

Nem kizárólag a szeméremajkak neve tartozik ide. A hollandban a szeméremszőrzetet jelölő schaamhaar, a szeméremcsontot jelölő schaambeen és a lapostetű megnevezésére használt schaamluis is ugyanezt a nyelvi elemet tartalmazza. A kampányolók szerint ezek a szavak – akár tudatosan, akár észrevétlenül – azt az érzetet kelthetik, hogy a test bizonyos részeihez szégyennek kellene társulnia.

Esther Van der Valk, a Dolle Mina holland feminista csoport tagja a testtel kapcsolatos megszégyenítés csökkentését és a szexualitásról szóló nyíltabb beszédet is a célok közé sorolta. A szervezők következő lépésként azt szeretnék elérni, hogy orvosok és hivatalok is használják az új szót tájékoztatókban és konzultációkon.

Miért került be a Dikke van Dale-ba?

Ton den Boon, a szótár szerkesztője szerint a vulvalippen felvételét az indokolja, hogy a szó egyre inkább meghonosodik a nyelvhasználatban. A BBC-nek adott nyilatkozata alapján megjelent már a médiában, biológiatankönyvekben, orvosi tájékoztatókban, sőt állatorvosi szövegekben is.

Ez fontos különbség: a szótár nem feltétlenül egy új kifejezést hoz létre, hanem rögzíti, hogy az már használatban van. Attól viszont, hogy egy szó bekerül egy nagy tekintélyű szótárba, még nem biztos, hogy rövid idő alatt általánossá válik. A széles körű elterjedés egyelőre nyitott kérdés.

A szavaknak az egészségügyben külön súlyuk lehet, mert ott gyakran akkor kell beszélni érzékeny testrészekről vagy panaszokról, amikor valaki eleve feszélyezett. A pontos szóhasználat megkönnyítheti a megértést, de a jó ellátást nem pótolja: a tiszteletteljes tájékoztatás, az odafigyelő kommunikáció és a szakmailag világos magyarázat ugyanilyen lényeges.

Hasonló változtatások más országokban

A holland kezdeményezés nem elszigetelt példa. Németországban 2018-ban Gunda Windmüller újságíró és Mithu Sanyal petíciót indított azért, hogy a Schamlippen helyett a Vulvalippen terjedjen el. Windmüller szerint egy nőgyógyászati beszélgetés hívta fel a figyelmét arra, mekkora szégyenérzetet hordozhatnak egyes nők, amikor a testükről vagy vizsgálatokról kell beszélniük.

A német szótárak ezt a formát a forrás szerint még nem vették fel, de Windmüller már találkozott vele beszélgetésekben, iskolai tankönyvekben és női magazinokban. Ez arra is példa, hogy a hivatalos nyelvi rögzítés és a tényleges közhasználat nem mindig egyszerre változik.

Svédországban egy 2009-es kampány után az akadémiai szótár új szót vett fel a szűzhártyára. A korábbi mödomshinna elnevezést a szexualitásról oktató RFSU szervezet anatómiailag pontatlannak tartotta, mert a „szüzesség” gondolatát kapcsolta a testrészhez. Az új slidkrans kifejezés jelentése nagyjából hüvelyi koszorú: arra utal, hogy a szűzhártya sokaknál inkább gyűrűszerű szövetredők együttese, nem pedig egyszeri alkalommal „átszakadó” záróhártya.

Sonja Ghaderi, az RFSU munkatársa szerint az új szó segíthet megkérdőjelezni a női szexualitást korlátozó tévhiteket. Hozzátette ugyanakkor, hogy a félretájékoztatás ettől még nem tűnt el; a szóhasználat módosítása társadalmi beidegződéseket is érint, amelyek lassabban változhatnak.

A pontos kifejezésnek világosnak is kell lennie

A vita nem csak a nemi szervek megnevezéséről szól. Az Egyesült Királyságban Nicola Denson-Elliott podcastműsor-vezető petícióban javasolta a hysterectomy helyett az uterectomy használatát a méheltávolítás angol nevére. Érvelése szerint az előbbi szó nyelvi rokonságban áll a nőket történetileg megbélyegző „hisztéria” fogalmával.

Dr. Beth Malory nyelvészeti kutató ugyanakkor arra figyelmeztetett: minden ilyen módosítást vizsgálni kell. Egy új orvosi szó csak akkor hasznos, ha az érintettek és a szakemberek egyaránt értik, és nem okoz félreértést. Felvetése szerint bizonyos helyzetekben akár a közérthető körülírás – például „a méh eltávolítása” – lehet a legegyenesebb megoldás.

A szülészetben is ismert a kevésbé ítélkező nyelv igénye. Dr. Brooke Vandermolen szülész példaként említette az „inkompetens méhszáj” kifejezést, amely a méhszáj rövidülését írja le, és összefügghet a terhességvesztés vagy a koraszülés nagyobb kockázatával. A kutatásában megszólaló nők közül többen úgy érezték, a szó őket hibáztatja egy egészségügyi állapotért.

A brit Royal College of Midwives 2022-ben alternatív megfogalmazásokat ajánló útmutatót adott ki. Vandermolen szerint egyes régi kifejezések ennek ellenére továbbra is használatban vannak. A holland szótár döntése így leginkább egy ellenőrizhető nyelvi változás: új alternatíva jelenik meg egy meglévő szó mellett. Hogy ez a rendelőkben, tankönyvekben és hétköznapi beszélgetésekben mennyit változtat, azt a későbbi használat mutatja majd meg.