A hatszögű ősmaradvány rejtélye: rákrokonok nyomát őrzi-e a Paleodictyon?

Akár 530 millió éves, szabályos hatszögekből álló járatrendszerek is a Paleodictyon nevű ősmaradványok közé tartoznak. A mintázat annyira jellegzetes, hogy valószínűleg Leonardo da Vinci is lerajzolta, amikor egykori tengeri üledékekben találkozott vele a szárazföldön. A kérdés azonban ma is nyitott: milyen élőlény tudott ilyen pontos szerkezetet kialakítani a tengerfenéken?

Az Earth-Science Reviews folyóiratban augusztus 12-én ismertetett kutatás szerint a legvalószínűbb készítők ízeltlábúak lehettek. Ez az állatcsoport a merev külső vázzal és ízelt végtagokkal rendelkező állatokat fogja össze; a kutatók egy olyan rákféle csoport lehetőségét is felvetik, amelynek mai rokonai között ott vannak az ászkarákok. A felvetés nem egyszerűen egy új név egy régi rejtélyhez: azt is újragondoltatja, milyen nyomokat hagyhattak az ősi tengerek lakói.

A sarkok jelentik az egyik legerősebb érvet

Andrea Baucon, a cagliari egyetem paleontológusa és munkatársai korábbi kutatásokat vizsgáltak át, valamint régebbi és frissen felfedezett leleteket tanulmányoztak. Ezek közé tartozik egy Portugáliában, Torre de Moncorvo közelében feltárt, mintegy 530 millió éves Paleodictyon is, amely az ismert legrégebbi példányok egyike.

A kutatócsoport érvelése szerint a minták éles sarkait nehezen alakíthatta volna ki egy puha testű, féregszerű állat. Az ilyen élőlények elsősorban ott tudnak a talajba vagy az üledékbe hatolni, ahol az kevésbé ellenálló. Egy merev külső vázzal és mozgékony, ízelt végtagokkal rendelkező állat viszont alkalmasabb lehetett a pontos ásásra.

A hatszögű hálózat létrehozásához ráadásul nemcsak ásni kellett: a szerkezet ismétlődő, szabályos kialakítása helybeli tájékozódást és hatékony mozgást is igényelhetett. A szerzők szerint ezek a képességek jobban illenek az ízeltlábúak ismert adottságaihoz, mint a korábban gyakran emlegetett féregszerű készítőkhöz.

Az időbeli egybeesés érdekes, de nem döntő

A Paleodictyon a korai kambriumban, nagyjából ugyanakkor jelenik meg a fosszilis leletanyagban, amikor az ízeltlábúak legkorábbi bizonyítékai is feltűnnek. Ez támogatja az új elképzelést, de önmagában nem bizonyítja azt. Baucon is hangsúlyozza: az egybeesés összhangban van a hipotézissel, nem pedig annak végleges igazolása.

Ez fontos különbség egy ilyen régi nyom esetében. A fosszília itt nem az állat testét, hanem a tevékenységének maradványát őrzi. A járat geometriájából sok mindenre lehet következtetni, de a készítő kilétét nem lehet olyan közvetlenül leolvasni róla, mint egy megmaradt páncélról vagy végtagról.

Miért nem zárható le még az ügy?

Stephen Hasiotis, a Kansasi Egyetem geológusa, aki nem vett részt a vizsgálatban, nem biztos abban, hogy kizárólag ízeltlábúak készítették ezeket a formációkat. Szerinte továbbra is elképzelhető, hogy különböző korszakokban és különböző tengeri környezetekben más élőlények – köztük szelvényezett férgek – is létrehozhattak hasonló mintákat.

Ez nem söpri félre az új kutatás megfigyeléseit. Inkább arra figyelmeztet, hogy ugyanaz a látványos, hatszögű forma nem feltétlenül egyetlen „aláírás”: a természetben előfordulhat, hogy eltérő élőlények hasonló megoldásra jutnak. Ahhoz, hogy az ízeltlábú-eredet valóban kizárólagos magyarázattá váljon, a kutatóknak a földtörténeti korok és tengeri élőhelyek széles köréből kellene közvetlenebb bizonyítékot találniuk.

A tengerfenék még válaszolhat

Baucon és kollégái ezért Paleodictyon-megfigyelőhelyek kialakítását javasolják a mai tengerfenéken. Ha sikerülne működés közben elcsípni a mintázat készítőjét, az sokkal erősebb bizonyíték lenne, mint bármilyen következtetés egy ősi járatrendszer alakjából. A kutatók szerint a mesterséges intelligencia is segíthetne a tengerfenéki felvételek automatizált átvizsgálásában.

A valódi vita tehát nem az, hogy az új magyarázat érdekes-e: az. Hanem az, mennyire szabad egy meggyőző szerkezeti és időbeli egyezésre építeni, amikor a készítőt még senki sem figyelte meg. Ön szerint elegendő-e a Paleodictyon éles sarkainak és hatszögű rendjének bizonyítéka ahhoz, hogy az ízeltlábúakat tekintsük fő készítőjének, vagy csak közvetlen megfigyelés döntheti el a kérdést?