Leszerelőcenti és összeaszott citrom: kiállítás idézi fel a magyar sorkatonaság emlékeit

Aki valaha bevonult, annak valószínűleg ma is van egy története a laktanyáról: az első napról, egy szigorú tisztesről, egy jó bajtársról vagy arról, hogyan számolta vissza a napokat a leszerelésig. A budapesti Néprajzi Múzeum Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete című időszaki kiállítása éppen ezeket a személyes emlékeket gyűjtötte össze. A tárlat nem fegyverekről és csatákról szól, hanem arról, milyen volt a sorkatonák hétköznapi élete.

Miről szól a kiállítás?

A múzeum ismertetője szerint Magyarországon 134 évig működött a sorkatonaság rendszere, amely több mint húsz éve szűnt meg. Ez idő alatt férfiak nemzedékei töltöttek hónapokat, éveket a laktanyákban, és szinte minden családban van valaki, aki emlékszik erre az időszakra. A kiállítás ezt a közös, mégis nagyon személyes tapasztalatot mutatja be tárgyakon, fényképeken, leveleken és visszaemlékezéseken keresztül.

A tárlat kurátorai Bakos Áron és Molnár Tamás, a látványtervet a KAZODA.CO készítette. Az anyag hét nagy tematikus egységre tagolódik. A bevonulás történeteitől indulva bemutatja a hadsereg sajátos rendjét és szabályrendszerét, a bajtársiasság és a „szívatás” kettősségét, a szolgálat során szerzett tapasztalatokat, a honvágy, a szerelmi vágy és az elvágyódás formáit, az élettörténetek és a történelem összefonódását, végül a leszerelést és azt, hogyan szolgáltak tovább a katonasághoz kapcsolódó tárgyak a civil életben.

Leszerelőcentik, emlékkönyvek, levelek

A kiállított tárgyak többsége nem a hadsereg felszereléséből, hanem a katonák saját életéből származik. Láthatók leszerelőcentik, emlékkönyvek, fényképek, levelek és kézzel készített ajándékok, amelyeket a sorkatonák a szolgálat alatt vagy annak emlékére készítettek.

A leszerelőcenti a volt sorkatonák többségének ismerős tárgy, amely a leszerelés várva várt napjához kötődik. A múzeum szerint ezek a tárgyak arról mesélnek, hogyan próbálták a sorkatonák személyessé tenni egy uniformizált világ kereteit. A levelek pedig a család, a barátnő vagy a feleség felé tartott kapcsolatot őrzik, sokszor a honvágy minden érzésével együtt.

Ezt is olvasd el: A darab megbukott, a mennydörgés maradt

Szinte fegyver nélkül

A Néprajzi Múzeum leírása szerint a kiállításon szinte egyáltalán nincs fegyver. A „legkatonásabb” tárgyak között egy megőrzött töltény, egy töltényhüvelyből készült varrókészlet és egy olyan tüzérségi lövedékhüvely szerepel, amelyet később aknafedő nehezékeként használtak. Ezek a tárgyak jól mutatják, hogyan kapott új, hétköznapi szerepet egy katonai eszköz.

Az egyik legkülönösebb darab egy teljesen összeaszott citrom, egy építőszázadban szolgáló katona emléke. A múzeum leírása szerint a gyümölcsöt a fizikai munkáért járó tízóraiból tette félre, és az évtizedek alatt nemcsak kiszáradt, hanem emléktárggyá is vált, amelyet tulajdonosa leszerelése után is megőrzött.

Más tárgyak a katonaélet humorát idézik. A kiállítás olyan szürreális esetekről is mesél, mint amikor egy meghibásodott jármű hangját a katonáknak kellett pótolniuk. Az ilyen, kívülről abszurdnak tűnő emlékek adják a kiállítás egyik legerősebb rétegét: a katonaság nemcsak fegyelem és kötelesség volt, hanem rengeteg furcsa, nevetséges vagy éppen megalázó helyzet is, amelyekről a résztvevők ma is mesélnek.

Nem csak nosztalgia

A kiállítás egyszerre szól azokhoz, akik maguk is katonák voltak, és azokhoz, akik csak a szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerik ezt a világot. A volt sorkatonák számára felidézheti a saját emlékeiket, a fiatalabbaknak pedig megmutatja, mit jelentett egy-két évre kiszakadni a családból, a munkából és az addigi életből.

A tárlat a nehezebb oldalakról is beszél. A bajtársiasság és a „szívatás” kettőssége egy közös egységben jelenik meg, a múzeum pedig hangsúlyozza, hogy a sorkatonaság emlékezete nem egységes: volt, akinek elvesztegetett időt vagy kiszolgáltatottságot jelentett, másnak életre szóló kapcsolatokat és a közösség élményét. A kiállítás egy elkülönített része szókimondó, intim és szexuális tartalmakat is bemutat, ezért ez 18 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott.

A tárlathoz egy közösségi vitrin is tartozik, amelyben havonta cserélődő összeállítások hoznak friss reflexiókat a kiállításba. A hetedik és tizenkettedik évfolyam közötti diákoknak külön múzeumpedagógiai programokat kínálnak, így az iskolai csoportok is feldolgozhatják ezt a témát.

Ha emléket vinne haza

A kiállításhoz egy erre az alkalomra létrehozott postai szolgáltatás is kapcsolódik. Az Ethnoshopban a látogató a saját arcképével helyben fotót készíttethet és nyomtathat, ezt borítékba teheti, Katonadolog-bélyeggel láthatja el, majd belföldi címre akár a múzeumból is feladhatja, a múzeumban elhelyezett postaládába dobva. Megvásárolható egy kártyapakli is: a kiállításban látható pakli néhány lapját egy sorkatona saját grafikáival rajzolta meg, ennek mintájára készült a szuvenírváltozat.

Kérdések, amelyeket érdemes feltenni otthon

A kiállítás egyik legnagyobb értéke, hogy beszélgetést indít. Sok családban a katonaidő története csak egy-egy anekdotában él tovább, amelyet karácsonykor vagy egy születésnapon mesél el valaki. Ha a családban van volt sorkatona, a múzeumlátogatás után érdemes rákérdezni a részletekre is.

Hol szolgált, és hogyan került oda? Mit vitt magával az első napon? Kik voltak a legjobb bajtársai, és tartja-e velük ma is a kapcsolatot? Mi volt a legnehezebb, és mi az, amin ma már nevetni tud? Megvan-e még a leszerelőcentije, az emlékkönyve vagy néhány fénykép abból az időből?

Ezt is olvasd el: Vérfarkasperek Európában: vádak, kínzás és ítéletek

Az ilyen kérdésekre adott válaszok sokszor meglepőek, és olyan történetek kerülhetnek elő, amelyeket a fiatalabbak még sosem hallottak. Ha otthon is előkerülnek régi levelek, fényképek, érdemes ezeket gondosan megőrizni, mert ezekből áll össze a családi emlékezet. A múzeum havonta cserélődő közösségi vitrinje is azt mutatja, hogy az ilyen személyes tárgyak mögött mindig egy ember története áll.

Gyakorlati tudnivalók

• Helyszín: Néprajzi Múzeum, 1146 Budapest, Dózsa György út 35.
• Nyitva: szeptember 30-tól jövő augusztus 29-ig, vagyis a tárlat 2027 nyár végéig látogatható.
• A teljes árú belépő 2500 forint, a kedvezményes 1250 forint.
• A kiállítás egy része 18 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott.

A kiállítás csaknem egy évig nyitva lesz, így nem kell sietni, de érdemes olyan napot választani, amikor nyugodtan végig lehet nézni a tárgyakat és elolvasni a hozzájuk tartozó történeteket. Aki maga is volt katona, vigye el a gyerekeit, unokáit: a tárlat jó alkalom arra, hogy a családban is szóba kerüljenek a régi laktanyai történetek.

Tudtad?

Magyarországon a sorkatonaság rendszere 134 évig működött. Ez azt jelenti, hogy nagyapák, apák és fiúk egymás után ugyanazt a tapasztalatot élték meg, sokszor hasonló szokásokkal, mint a leszerelőcenti vagy az emlékkönyv. Mivel a rendszer több mint két évtizede megszűnt, a mai fiatal felnőttek már nem kaptak behívót, ezért a családi emlékezetben is egyre ritkábban kerülnek elő ezek a történetek.

Gyakori kérdések

Hadtörténeti kiállításról van szó? Nem. A tárlat a sorkatonák hétköznapjait, személyes tárgyait és emlékeit mutatja be, fegyver szinte nincs benne.

Gyerekkel is érdemes elmenni? Igen, de a kiállítás egyik része 18 éven aluliaknak csak szülői felügyelettel ajánlott. A hetedik és tizenkettedik évfolyam közötti diákoknak külön programok is vannak.

Mennyibe kerül a belépő? A teljes árú jegy 2500, a kedvezményes 1250 forint.

Hol található a múzeum? Budapesten, a Dózsa György úton, az 1146-os irányítószámú címen, a 35-ös szám alatt.

Meddig lehet megnézni? A kiállítás csaknem egy évig, 2027 augusztusának végéig marad nyitva, így a téli és a tavaszi hónapokban is bőven van rá idő.

Források

• Néprajzi Múzeum: Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete
• HVG: kiállítás a sorkatonaságról, személyes emlékek és abszurd történetek
• Néprajzi Múzeum: Belépőjegyek