Tudomány / Felfedezések

A korai világegyetemről szóló képünk kapott egy izgalmas csavart: 31 nagyon ősi kvazárt azonosítottak, köztük a két legkorábbi ismert példát.

Egy új tanulmány szerint a tölgyfák fotoszintézise nem áll le akkor, amikor az éves növekedésük véget ér. Ez fontos részlet lehet az erdők klímavédelmi szerepének becslésénél.

A NASA Hubble űrtávcsöve az LH 95 nevű csillagkeletkezési régiót mutatta meg: vörös hidrogénfelhők, kék óriáscsillagok és több ezer fiatal csillag látszik egyetlen kozmikus jelenetben.

Egy PNAS-ben megjelent kutatás szerint a döntéshozatal nem biztos, hogy csak az agy „magasabb” területein indul el. A korai érzékelő régiók szerepe is nagyobb lehet, mint eddig gondolták.

Egy friss kutatás szerint a fejlődő retina közepén nem az történik, amit eddig sokan gondoltak: a kék csapsejtek nem egyszerűen eltűnnek, hanem más irányba alakulnak tovább. A leírt jelenség a laboratóriumi retinaszöveteket és a jövőbeli látás-helyreállító terápiákat is közelebb viheti egymáshoz.

Első pillantásra ünnepi csillagszórónak tűnhet a NASA új Hubble-képe, de a látvány mögött a Tejútrendszer egyik legősibb csillagközössége áll.

A NASA három kereskedelmi űrcéget választott ki négy, 2028 végére tervezett holdi küldetésre. A cél nem egy látványos zászlókitűzés, hanem a tartós jelenlét technikai alapjainak próbája.

A NASA marsjárója elérte a maratoni távot a vörös bolygón: 42,195 kilométert tett meg öt év és négy hónap alatt.

Szingapúri kutatók egy klasszikus optikai jelenséget poroltak le: lézerrel és egy apró koronggal hoztak létre olyan fényörvényeket, amelyekből egyszer adat- és számítástechnikai megoldások nőhetnek ki.

A Yale School of Medicine friss tanulmánya szerint a retina nem annyira különálló csatornákból áll, mint eddig hittük. A látás egyik meglepő kulcsa épp az lehet, hogy a jelek már a szem belsejében összedolgoznak.

A csillagászok két „szuperpuff” bolygót figyeltek meg egy Nap-szerű csillag körül, több mint 1000 fényévre tőlünk. Méretre a Jupiterhez hasonlók, de sűrűségük meglepően alacsony – nagyjából a vattacukorra emlékeztet.

Egy friss tudományos anyag szerint bizonyos sekélyvízi polipfajok olyan mutációt hordoznak, amely ritkábban enged hibát a fehérjék előállításába, és így a mérgező fehérjefelhalmozódást is visszafoghatja.